Harmatka befejező rész
Gyurkó Mónika
Forrás: Mesterséges intelligencia által generált kép.
Mindeközben nem is oly messze az erdőtől, ahol Harmatka a föld gyomrába volt zárva, István király ügetett a mezőn hű lován. Ekkortájt a középkor hajnalán a meseszép Magyarország földjén István herceg uralkodott az emberek fölött. Apja, Géza fejedelem alatt tanulta meg a vezetés és a bátorság tudományát, aki nap mint nap jóságra és bölcsességre nevelte. István, aki már fiatalon is bátor, nemes szívű és igazságos volt, az erdő mélyén nőtt fel, ahol a természet csodái és megannyi titkai mindennapja részévé váltak.
Ezen a különleges napon – amiről még ekkor nem tudott – lassú menetre fogta lovát és az erdő magas fái között lépkedtek tovább. Miközben lassan baktatott észrevette, hogy egy fekete holló időről-időre leszállt mellé a vaskos ágakra, így kísérte útján. A madár károgott és széles szárnyával csapkodott, hogy felhívja magára a figyelmet. István, aki hitt a jelekben, követte a hollót, amely végül egy hatalmas fa tövéhez vezette, ahol halvány fénysáv vetítette ki sugarát, ami a föld mélyéből eredt. István lehajolt a fényforráshoz és egy csapóajtót fedezett fel. Amint benézett, meglepődve észlelte, hogy egy hosszú lépcsősor vezet le az erdő gyomrába. Bátorsággal vezérelve, előhúzta hatalmas kardját és bevetette magát az ismeretlen alagútba. Hite és rossz előérzete vezette őt előre, a válla felett a varjú kísérte őt vakmerő útján. Keresztülment egy nagy tükörajtón és egy hatalmas terembe érve látta, ahogy szárnyaszegett angyalok táncolnak körbe egy apró tündérlányt.
Pergett a dob, egyre csak pergett a dob, majd hirtelen a kis tündérlányt felkapták a hátukra és démon királyuk elé vetették, aki egy koponyákból kirakott trónon várta az új arát.
István herceg nem habozott tovább. Hosszú harc kezdődött, de a herceg ügyesen forgatta a kardot és a fekete holló is a segítségére volt. A démon király végül vakon húzta kivájt szemei elé, széles, fekete szárnyait és egy pillanat múlva köddé vált a többi szárnyaszegett angyallal együtt.
István herceg segítségével Harmatka tündérlány visszatérhetett népéhez. Ezek után a herceg, a holló bölcsességére és látnoki képességére támaszkodva védte birodalmát.
A történetük évszázadokon keresztül fennmaradt, és a holló, a magyar nép hagyományainak részévé vált.
Ezen a különleges napon – amiről még ekkor nem tudott – lassú menetre fogta lovát és az erdő magas fái között lépkedtek tovább. Miközben lassan baktatott észrevette, hogy egy fekete holló időről-időre leszállt mellé a vaskos ágakra, így kísérte útján. A madár károgott és széles szárnyával csapkodott, hogy felhívja magára a figyelmet. István, aki hitt a jelekben, követte a hollót, amely végül egy hatalmas fa tövéhez vezette, ahol halvány fénysáv vetítette ki sugarát, ami a föld mélyéből eredt. István lehajolt a fényforráshoz és egy csapóajtót fedezett fel. Amint benézett, meglepődve észlelte, hogy egy hosszú lépcsősor vezet le az erdő gyomrába. Bátorsággal vezérelve, előhúzta hatalmas kardját és bevetette magát az ismeretlen alagútba. Hite és rossz előérzete vezette őt előre, a válla felett a varjú kísérte őt vakmerő útján. Keresztülment egy nagy tükörajtón és egy hatalmas terembe érve látta, ahogy szárnyaszegett angyalok táncolnak körbe egy apró tündérlányt.
Pergett a dob, egyre csak pergett a dob, majd hirtelen a kis tündérlányt felkapták a hátukra és démon királyuk elé vetették, aki egy koponyákból kirakott trónon várta az új arát.
István herceg nem habozott tovább. Hosszú harc kezdődött, de a herceg ügyesen forgatta a kardot és a fekete holló is a segítségére volt. A démon király végül vakon húzta kivájt szemei elé, széles, fekete szárnyait és egy pillanat múlva köddé vált a többi szárnyaszegett angyallal együtt.
István herceg segítségével Harmatka tündérlány visszatérhetett népéhez. Ezek után a herceg, a holló bölcsességére és látnoki képességére támaszkodva védte birodalmát.
A történetük évszázadokon keresztül fennmaradt, és a holló, a magyar nép hagyományainak részévé vált.
Hozzászólások
Még nincs hozzászólás.
Jelentkezz be, hogy hozzászólhass a meséhez!