Harmatka III.rész

Harmatka a tündérlány, a hosszú lépcsősor végén, a magasba nyúló tükörajtó előtt egy pillanatig sem hezitált. Keze megérintette a fekete tollpihe formájú kilincset és egy határozott mozdulattal lenyomta. Amint kinyílt az ajtó, még egyszer feltekintett a nyitott csapóajtóra, hogy lássa, még ott a világa, de a kéken ragyogó égből már csak egy aprócska kék pont volt látható. Lassú mozdulattal kitárta az ajtót és izgatottan nézett be. De a sűrű, lila színű köd elrejtett előtte mindent, ami a másik oldalon volt. Halk zene ütötte meg a fülét valahonnan a távolból de mivel semmit sem látott, csak találomra elindult a rapszodikus muzsika irányába. Kezeit maga elé nyújtva tett egy tétova lépést befelé, amikor hirtelen jéghideg kezek kulcsolódtak a csuklójára és a tejszínű lila ködben felvillant egy vörös szempár. 
– Már vártunk – dübörögte egy mély hang.
A lassan oszladozó ködben, egy óriási alak kezdett kirajzolódni. Egy démon volt, hatalmas fekete szárnyakkal. Harmatka, riadtan húzta volna vissza a kezét a jeges szorításból, de moccani sem tudott. Ekkor csilingelő kacagást hallott és a fekete démon mögött számtalan angyal tűnt fel. A törött szárnyú angyalok a sejtelmes ködben táncoltak, földhözragadt démonok körében. A fekete szárnyú démon finoman a kör közepére vezette a tündérlányt.
Pergett a dob, egyre csak pergett a dob. Harmatka ekkor megértette, násznap volt ebben az ördögi körben, és a démon megkaparintotta az új arát.
Őt, Harmatkát.