Gyermekem

Mint szélben az ökörnyál,
a gyermeki kacagás száll,
elmossa a szürke világot
fényt hoz, mint kert a virágot.

Megtellik életünk labirintusa
érkezésével egy ártatlan mosollyal,
feltétel nélküli szeretettel,
már látod kiért kell harcolnod és élned.

Mert nincs nagyobb kincs,
mint gyermeked puha ölelése,
nincs mi felülírhatja e szeretetet,
szived érte dobban minden percben.

Vele lépsz, követed az útján,
hősként tekint gyermeked rád,
s nem is tudja, hogy ő a csoda,
elég, ha látod a boldogságot rajta.

Hozzászólások (1 darab)