Reggel

A hajnal korai fényében a gőz halkan száll fel, egy meleg suttogás, ahogy a vízforraló lágy dallamát énekli, megtöltve a levegőt. A mély és gazdag illat, meghívás a lélekhez, a pörkölt bab tánca, mindegyik egy emlékkel kavarog. Az aranyló napfényben fürdő reggel, a hangok halk zümmögése, az ismerősség ölelésében.
A csészét ringatom, melegsége a tenyerembe olvad. Kapcsolódik föld és szív, a történetek, emlékek, álmok, vágyak, amelyek minden cseppben rejlenek, a vigasz, amelyet a kávé gyengéd leheletében találok. Minden korttyal sodródom, a lehetőségek világába, a keserűség, amelyet gyengéd édesség mérsékel, mint maga az élet, az ízek egyensúlya. Minden pillanat élvezet, egy szünet a rohanásban. Kint a világ felébred, a madarak elkezdik szerenádjukat, miközben én sütkérezek ebben a csendben, az élénk folyadék suttogott titkai ölelésében. A nap megböki a horizontot, arany árnyalatú eget festve. Merengve kávémmal az ablakon kitekintve, a gondolatok kifakadnak, mint a hajnalt köszöntő szirmok. Minden korty lágysága emlékeztetőül szolgál, hogy az élet lehet egyszerű, és mégis nagyszerű.