Szívem peremén

valami itt könyököl a szívem peremén.
ólmos, sötét, alig érzékelem én...
de valami legbelül azt súgja, baj van,
mint amikor hirtelen csend lesz a viharban.

baljós, fekete érzés ami szívemet nyomja,
tán túl sok a gyász - az ősz is így gondolja...
vagy tán túl mély a magány, mely magával mélybetép,
vagy túl csendes az éj, mikor a zaj halkan kilép...

ragyogó napsugárban elhalt falevelek-
földre hullanak és szívembe remegnek.

minden apró rezgés,
minden apró hang-
szívem peremén most gyanús nyomot hagy...

közelebb jönnél kérlek?
nézd, kezem is hideg már.
testem már alig érzem,
magába nyom a homály...

az elmúlás levelei könnyeket hullatnak,
a tél hírnőkei felettem víjjognak...
az ősz mulandó árnya itt áll feketén...
már ő is tisztán látja...valami itt könyököl a szívem peremén...

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.