Utolsó vérig

Ég alatt állok.
Hajamat fonják a csillagok,
Dalokat dúdolnak az angyalok,
Fülembe suttognak a démonok.

Itt vannak velem.
Ég alatt, föld felett,
Éjszaka ágy mellett,
Nem vagyok elveszett.

Vigyáznak rám.
Haragom kiadják,
Gondolatom rád marják,
Karmámat feloldják.

Unalmas rímekben folytathatnám,
De árny jelenik meg a szobám falán.
Izgat a hangja és csábít a neve,
Mindig is itt volt, itt van a helye.

Nem láthatod,
Mert nem hiszel benne
Semmiben nem hiszel
Mert hited oly gyenge.

Nem emel fel,
Hogy mit gondolsz te,
Nem érdekel,
Hogy tetszik vagy nem.

Rövid a lét;
Egy suhanás, egy álom.
Minden nap másra,
Más létre vágyom.

A vérem hajt csupán
S minden molekulám,
Test-szellem-lélek,
A triangulum nyakán.

Nem vagyok szent,
És nem vagyok profán,
Elnyel a csend,
Mert nem nagy a pofám.

Figyellek téged
És figyelem lényed,
Más volt az élet,
Más volt a fényed.

Átjöttél hozzám.
Rég vártalak itt,
De továbbengedlek,
Mert szívedben nincs hit.

Hit nélkül az ember-
Kongó váz a szélben,
Feneketlen tenger,
Korom a sötétben.

Istenem egy űrlény.
Bennem él és benned.
Nincs itt semmi bűntény,
Ne cipeld a terhet.

Távolról jöttem ide,
És lassan tovább megyek,
Nem kell hamis mise,
Hogy önmagam legyek.

Maradok magasban,
Míg a Vénusz fénylik,
Emberi alakban,
Itt, utolsó vérig.

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.