Túladagolva

Ereimben hagytad a tűt
és nesztelen elhagytál,
Csak ülök a csendben.
Várj...úgy hallom te szóltál.

De nem te vagy az.
Egy árnyék a sarokban tűmre vár,
De nem bírom kitépni,
oly mély a seb amit okoztál...

Véremben hagytad a szert,
nézd itt kering bennem,
Hideg az éj, nedves a fal...
mondd, ha kellesz nekem, mit kell tennem.

Hangod oly távol,
tested a túlvilág küszöbén pihen,
Ébredj fel kérlek
és vigyél magaddal innen.

Nem hallod hangom
s a szer egyre csak bódít,
Halvány a fény
és emléked már csak elszomorít.

Létembe tapostál,
s azt vártam többet maradjál,
De te ereimben hagytad a tűt
és szó nélkül itthagytál...

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.