Ördögűzés

Pupilla tágul,
Feszül a húr,
Szívem bezárul,
kéz hozzámnyúl.

Érint a hit
és érint a lét,
ne mondj most semmit,
a szó itt nem tét.

Üvölt a farkas,
sajog a kéj,
mellkasom feszít,
dobog az éj.

Arcodat látom,
kereszted fáj,
lakat a számon,
felsír a nyáj.

Csuklómon kötél-
kőpadhoz feszít,
bokámon gyökér-
máslétbe repít.

Lüktető tested
testemben dobog,
csak ezt kerested-
a világ már forog.

Forogj hát velem,
ne engedj el,
hideg a verem,
fény nem emel fel.

Pupilla tágul,
idő megáll,
vállam megrándul,
testem zihál.

Itt dobog bennem
amitől félsz-
űzd ki belőlem,
ha még többet kérsz.

Sejtelmes fátyol
retinám tükre,
a hajnal még távol-
a mélység most szürke.

Remeg a test,
és remeg az éj,
ágyad ne vesd,
az érzés oly mély.

Szemembe nézel,
vele beszélsz,
ajkaddal igézel,
utadról letérsz.

Testembe markolsz,
miközben félsz,
ellene harcolsz,
csak félig élsz.

Tükrömbe nézek,
ajkamon keze,
múltak az évek,
egy lettem vele.

Kitőr belőlem
és felszabadít,
ne állj előttem,
ha nyugtalanít.

Csak táncolj velem
pogány, vad ütemre,
szememben a szemed
átfagy üvegesre.

Pupilla tágul,
a most visszaránt,
tükröm előtt állok,
hajnal pislog ránk.

Álom vagy valóság-
egymásssal vetekszik,
de amitől félsz,
az ágyam alatt fekszik...

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.