A semmi

Újból meglátogatott;
Mellém kúszott a magányos csendben,
Sebet vájt újra a szívemben.

Azt suttogta véget ér majd mindez-
És eljön a nap mikor itt semmi nem lesz.
Azt mondta, hogy mindenki elveszíti azt kit szeret,
S egy nap a felnőtt többé nem lesz gyerek.

Szívemet markolta minden hangszálával,
Eltakarta arcom gyökerekben kígyódzó hajával.
A semmit láttam újra sötét mély szemében,
Újból semmi lettem hideg tenyerében.

Még mindig itt a házban,
Egy sarokból figyel,
És ha nem vigyázok
A mélység torka elnyel...
Zuhanok majd a mélybe,
A hangos sötétségbe,
A csendes megszűnésbe.

Nem fogod megtudni hogy hova lettem,
A semmi torkába telepedtem.
Gyökérhaját fonom a végtelenség peremén,
Tovatűnt világom tetején...
Nem fogod megtudni
Hogy nem kopogtatott...
A semmi, szó nélkül, újból meglátogatott...

Hozzászólások (2 darab)