Fénykép

Fekete-fehér gondolat emészt,
nem maradt más, csak a festett papír.
Ha a könnyköd felszáll és elenyész,
fájdalom marad csupán, gyötrő kín.

A fényképed idővel megfakul,
ám az én emlékeim sohasem.
Szívembe is fájón belesajdul,
mikor szép napokra emlékezem.

Ez a pillanat sem lesz más, csupán
ócska, könnyes, megfakult gondolat.
Halovány fotó gyermek asztalán,
ami elődeinkből itt maradt.

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.