Nem a miénk

Czomba Zoltán

Lágy déli szellő simítja végig,
idő kezével barázdált arcom.

Sólyom szemével a hegyek
oldalán kivágott erdőket látom.

Városok peremén fekete,
gomolygó köd figyel,
mindenre elszánt
szikrázó tekintettel.

Hallom unokáink sikolyát,
dédunokáink keserves
sírását...

Érzem az ükjeink
gyűlöletét.

Mi a biztos
halált választjuk,
mikor az élet a tét.

Hozzászólások (1 darab)

Gyurkó Mónika (2025.12.02. 06:59)

Nagyon erős, megható vers! Gratulálok!

Jelentkezz be, hogy hozzászólhass a vershez!