Megbocsátok

Fényképekbe zártam a múltam,
Sokszor változott az életutam.
Voltak nehéz, rögös percek,
Már visszatérni nem tervezek.

Hibáim már jóvá nem tehetem,
Emlékszem, ha a fényképek kezemben.
Kaptam én is olykor bántást, könnyeket,
Rájöttem nem fájdalom szülte a szeretet.

Tükörbe, ha nézek, még olykor érzem a sebeket,
De tudom a jövő már csak szebb lehet.
A fényképek őriznek szépet és rosszat,
Már nem várom a te bocsánatodat.

Én megbocsátok neked, erőssé tettél,
Mert mindent mutat az a sok régi fénykép.
A mostani pillanatok már másról szólnak, tudod,
Megbocsátok magunknak a fényképemet, ha fogom.

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.