A rózsák ígérete

Van pillanat, amelyet az idő befagyaszt,
Az emlékül szívünkben örökre megmarad.
Lehet boldog vagy olykor szomorkás,
Érhet minket öröm vagy nagy csalódás.

Mint rózsák a jégben, volt tán örök ígéret,
Egy kapcsolat, amely fénybe borított mindent.
De az idő múlásával kiderült, semmi sem örök,
Újabb vita, titkolózás, a felesleges körök.

A rózsa ígérete olvadás után fogyatkozik, hervad,
Az idő fájdalmas múlásával lett mából a tegnap.
A holnap reménye végtelen sötétségbe borult,
A fonnyadt szirmokból fonunk emlékkoszorút.

Felidézve a történet mámoros, rózsaszín kezdetét,
Olykor már a rózsa az enyészeté volt az elején.
De nem maradt más, megolvadt már a jég,
A szárított rózsa vázában és oly sok keserű emlék.

A szerelem szirmok megfakultak, mint a lapok,
A tegnapból épülnek hajnalra a holnapok.
A rózsánkból tán új hajtás sarjad, ahogy belőlünk,
Egyedül lettünk erősek, mikor új életet kezdtünk.

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.