Advent csendje

Bonnie Marcelé

Bonnie Marcelé: Advent csendje című vers illusztrációja a Múzsák Könyvtárában

Forrás: Pinterest

Jaj, meg kellene állni,
Jézus születését nyitott szívvel várni.
Csak egy percre megnyugodni ebben a forgatagban,
Csendben elmélkedni gondolatban.

Ó, meg kellene élni,
Szeretet tüzében lobogva remélni.
A sötét néma utcán sietek falhoz lapulva,
Jaj, ne vegyen észre, kerüljön el a pénz uralma.

Bárcsak e fénytelen világ is csendben, békében,
Néma feloldozás ingében
Várná azt az éjjelt, a tündöklő fényt,
Elnémulnának a fegyverek, békéért vívna harcot egy új nemzedék.

Egy új világ születne meg a fényben, hol nem a pénz az úr,
Nem a vagyon, a rang vezetne, mi életeket, sorsokat feldúl.
Néma kézfogás kell, hangtalan,
Tudnod kell, a szeretet érzés rangtalan.

Én némán, vergődve, magamba zártan
Tengődöm e holdbéli kies világban,
Lelkem mélyén hiszem és annyira várom,
Változik bennem is minden, s a próbát kiállom.

Nyújtsatok egymásnak kezeket,
Adventkor, ha néma csendben integet,
Nyissátok ki neki szívetek, ha jő a szeretet,
Én falnak lapulva ezt prédikálom...

Hozzászólások (1 darab)

Paréjné Erzsébet (ma 03:50)

Szeretettel gratulálok ! 🙏💓🙏

Jelentkezz be, hogy hozzászólhass a vershez!