Rue de Navarin
Antal Izsó
Párizs északi részén, a híres-neves Monmartre tövében,
a sok neves utca között megbúvik,
szerényen egy ismeretlen.
A neve Rue de Navarin, magyarul Navarin utca.
Ez a Rue de Navarin , Párizs kilencedik kerületében,
egy rövid kis utca, másnak tán jelentéktelen.
Meglehet, még a párizsiak sem hallottak róla.
Nekem, kedves ifjúkori emlék,
Ezerkilencszázhetvenhatból.
Ott csókolt meg először az utcasarkon,
egy szép, kék szemű lány olasz honból
egy szeles, hűvös augusztusi estén,
miközben a hátam a falnak támasztottam,
és a lányt átkaroltam,
hogy védjem az eleredő esőtől magunkat.
Édes volt csókjának íze, úgy hívták őt, Ilse.
Ugyanannak a szállónak volt a lakója,
a Rue Henry Monnier tizennégyben, mint én.
Ez volt az emlékek közül a legszebb,
amit akkor,
Ezerkilencszázhetvenhat augusztusában
átéltem, s magammal hoztam
kedvenc, szeretett városomból, Párizsból.
Mindez úgy tűnik nekem,
mintha ma történt volna velem.
Azóta is őrzöm, s míg élek,
el nem felejtem.
a sok neves utca között megbúvik,
szerényen egy ismeretlen.
A neve Rue de Navarin, magyarul Navarin utca.
Ez a Rue de Navarin , Párizs kilencedik kerületében,
egy rövid kis utca, másnak tán jelentéktelen.
Meglehet, még a párizsiak sem hallottak róla.
Nekem, kedves ifjúkori emlék,
Ezerkilencszázhetvenhatból.
Ott csókolt meg először az utcasarkon,
egy szép, kék szemű lány olasz honból
egy szeles, hűvös augusztusi estén,
miközben a hátam a falnak támasztottam,
és a lányt átkaroltam,
hogy védjem az eleredő esőtől magunkat.
Édes volt csókjának íze, úgy hívták őt, Ilse.
Ugyanannak a szállónak volt a lakója,
a Rue Henry Monnier tizennégyben, mint én.
Ez volt az emlékek közül a legszebb,
amit akkor,
Ezerkilencszázhetvenhat augusztusában
átéltem, s magammal hoztam
kedvenc, szeretett városomból, Párizsból.
Mindez úgy tűnik nekem,
mintha ma történt volna velem.
Azóta is őrzöm, s míg élek,
el nem felejtem.
Hozzászólások
Még nincs hozzászólás.
Jelentkezz be, hogy hozzászólhass a vershez!