Megvakítottan

Izzó parazsak kivájt két szemem gödrében.
Már nem látok.
Többé nem láthatom,
fekete hollók, a szemközti fákon
miként gyűlnek, mint komor gyászhuszárok
fekete gúnyában,
egyre csak arra várva,
hogy díszes ravatalon
kisérjék jövőmet, egyenest a temetőbe,
hol kiásott sír mohó kitátott szája
magába fogadja, és örökre bezárja
minden áron.
Valaha létezett és létező minden álmom.

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.