Futnék a fénybe

Futnak a fénybe balga rovarok
Futnak, szállnak egyenesen,
a reflektor gyilkos fényébe,
Futnak, hogy megperzselődjenek,
megégjenek,
megsüljenek elevenen.
Rohannak a halálba.
Valami titkos erő, tán az ösztön,
hajtja őket vesztükbe.

Futnék én is, mint rovarok a fénybe,
Futnék feléd Kedvesem.
Rohannék, hogy elérjelek,
hogy hozzád érjek.
S, mint balga rovarok,
én is megperzselődnék,
elégnék tőled, fényedtől, melegedtől,
de mégis futnék, akkor is, ha tudnám előre,
hogy ez lesz majd a sorsom.
De hisz, a rovaroktól eltérően,
én valóban tudom,
felfogom, hogy ha futnék, fényed,
égető lényed felé
ennek mi lenne az ára és következménye.
Halálom.
És mégis, még ha az ára, halálom is lenne,
én akkor is ezt tenném, csak futnék feléd,
de nem is futnék, inkább szállnék, röpülnék,
hogy minél előbb elérjelek, veled legyek,
s neked adjam szerelmemet.
Futnék s elvesznék, de ha tudnám,
hogy érte cserébe szerelmedet kapnám,
ez a kincs nekem mindent megérne,
mindennél többet jelentene,
érte még meg is halnék örömmel.

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.