Menekülés

Lelkem, üldözött vadként fut, menekül,
sűrű erdő közepét választja rejtekül.
Mikor gyilkos kedvű vadászok jönnek,
s vérét veszik halált hozó fegyverrel
az erdő mélyén megbúvó csendnek,
a megriadt erdei vadak
fejvesztve menekülnek,
ki merre lát.

Még néhány pillanat,
és a nap vörös korongja
holtan hull alá
a közelgő est
horizontján.
Lelőtték.
A golyódörrenés felvillanó fényében
vadkacsák húznak át az ég
országútján.
Magamat félve kérdem
felvert, menedékét vesztett lelkem
vajon mikor lel végső menedékre?
Végre mikor talál oly,
régóta keresett önmagára?

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.