Elengedés

Úgy simogat az őszi napsugár,
érzem, most búcsúzik és csak rám vár!
Harcias szél elsöpri majd messze,
én várni fogom, hogy eleressze.

Ég szürkül, bánatos eső verdes,
fák alatt aszott levelek szerte.
Körülnézek itt-ott, minden múlik,
a gomba nő, s az ében éj nyúlik.

Kandallómban már izzik a parázs,
lángja lobban, elképesztő varázs.
Szép az ősz, amíg tüzes a levél,
fájó, de muszáj az elengedés.

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.