Elveszett álom

Hallottam hajnali hars kukorékolást.
A ködös fény szemembe hunyorított.
Hátat szerettem volna fordítani,
de nem lehetett,
akkor már határozott
léptekkel, szakállát lengetve,
faragott botjával kopogva
jött felém a szigorú valóság.
Tarkabarka, színes álmom
úgy suhant a feledésbe,
hogy csak az érzése sejlett.
Fájón hurcoltam homályát
az elveszett világnak nappal.
Örültem volna, ha emlékszem
részletesen a boldogságra,
jó lett volna eldicsekedni,
milyen csodákról álmodtam.

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.