Esthajnal csillag

Én csillagom, Esthajnal,
égő tüze a sötét éjnek.
A legszebb ékszere a fénylő égnek.
Túlragyogod a társaid,
oly fényes vagy, akár a Hold.
Én csillagom, Esthajnal,
a Földről nézlek,
gyönyörködöm benned,
kinek fénye örökkön él,
ki nem lesz Hullócsillag.
Én csillagom, Esthajnal,
Te vagy az első,
kit szemeim látnak Hajnalban,
amikor ott ragyogsz az ablakomban,
és te vagy az utolsó,
kit este látok mielőtt elalszom.
Én csillagom, Esthajnal,
reményem benned van,
ha jajszóra hajlik a szám,
ugyan kihez forduljak,
hozzád vagy Istenhez...
hozzátok, kik örökké éltek.
Én csillagom, Esthajnal,
bár lennék mint Te,
Csillag, ki türelmesen őrködik
a Világ felett,
mint egy álmatlanságban
szenvedő magányos remete.
Őrködjek örökös és édes izgalomban,
amikor a fáradt nép
a keblemre hajtja fejét,
örökös nyugalommal.
Amikor a gyermek mosolyogva alszik el,
csodás álmot látva.
Ha így lehetne, szép lenne,
amíg az esti szél nyög,
s amíg az égre kiülnek a csillagok,
az örökös Esthajnal fényében.

Hozzászólások (1 darab)