Január

Kollár Kornélia

Kollár Kornélia: Január című vers illusztrációja a Múzsák Könyvtárában
Állok az ablak előtt,
mesés a hegy és a felhők.
Hét ágra süt a nap,
pedig január van.

Vége van az ünnepeknek,
mire egész évben várnak az emberek.
Mesés fények, szeretet és közös étkezések,
januárban meg csak a túlélések.

Csodálhatnám a zúzmarás ágakat,
gyönyörködhetnék a téli tájban,
ehelyett csak túlélek,
és a tavasz eljövetelében reménykedek.

Olyan számomra ez a hónap,
mint a rabnak a lánca.
Ki a csend helyett már
valami másra vágyna.

Szép színek, kellemes meleg,
újrakezdés kell a lelkemnek.
Most gyönyört mégis a hidegben kell keressek,
az ablakon kilesve a nap melege enyhít ezen.

Nincsenek még rózsaszálak,
csak a jégvirágot csodáltam.
Havat hord a jeges szellő,
ünnep elmúlt, a csend eljött.

Találd meg a szépet
ebbe a januári csendbe,
mert ha ez nem megy,
tavasz akkor is csak márciusban lesz.

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.

Jelentkezz be, hogy hozzászólhass a vershez!