A jégbe zárt rózsák csodája

Natali Sanders

A csend ma vastagabb, mint a hó,
s az átlátszó idő burkot von a jég köré,
két halvány rózsa lélegzik benne,
szirmaik még emlékeznek a fényre,
mely életet lehelt száraikba rég.

Én is megőriztem egy jégbe zárt képet,
egy szót, amit nem mertem kimondani,
egy érintést, mit túl korán engedtem el.

Ami egyszer megfagyott, az
nem felejt el illatozni, csak kivár.

Hallgatja a repedések lassú születését,
figyeli, mikor lesz a fény elég bátor
átmelegíteni a múltat, felolvasztani és elfogadni.

És igen, fel tud olvadni az,
amit jég vett körül a szívben.

Nem gyorsan, nem egyszerre, csak szép
csendben, mint a remény,
mikor újra szárnyakat bont.

A rózsák nem félnek.
Tudják, hogy a jég nem az ellenségük,
csak egy állapot.

És ha eljön az idő,
újra illatoznak majd,
mélyebben, igazabban.