Riói kaland

Bonnie Marcelé

Rióban áll a maszkabál,
Minden leány és legény táncra vár.
Álarca alatt nem sejti senki sem,
Hogy kivel ropja a táncot a fülledt éjjelen.

Rióban színes és hangos a karnevál,
Leány a fiú jobbján jár.
Ha lekerül az álarc, puhán számhoz ér a csók,
Ring a tömeg, ritmusos zene hangja szól.

Rióban csókod szívembe égett,
Ahogy kézen fogtál, közben villogtak a fények.
S hogy ki voltál, chico, azóta sem tudom,
Csak szád ízét érzem most is az ajkamon.

Rióban azon az éjjelen
Fejvesztve hagyott el engem a félelem,
Ahogy morajlott hangunk, a tiszta szó,
Fülembe suttogtad: ¡Hola, mi amor, te quiero!

Azóta gyakran, ha Rióban járok,
Elképzelem, ahogy csókköntösben hálok.
S az utca oly néptelen, lófrálok egyedül,
De hangulatom a régi emléktől,
( Mi amoroso, szólítgatlak )
Mint színes lampionok fénye a sötétben felderül.