Egyszer régen, csendes estén. Egy lány a vállamhoz ért,Tovább olvasom…
Messze vagy, de tudom, hogy figyelsz, Szereteted közvetíted, Ölelésed örökké bennem él, Mondd, miért ilyen korán mentél?Tovább olvasom…
Mikor majd nem számít már semmi... A mindenek felett, eddig a legfontosabb, a mélabús közömbösségbe belezuhan. Csak legyintek majd, nem is a kezemmel,Tovább olvasom…
Az orgona mindig hazaérkezés, amikor kinyílik, a kert egyszerűen más lesz, szebb a reggel, lágyabb az este, jólesik csak állni mellette.Tovább olvasom…
Még fülemben cseng nevetésed dallama, De a csend ma is úgy beszél, mintha hallana. Felidézem hangod, az emlékek fala rám omlik, A köztünk lévő kötelék bárhogy feszítem, nem bomlik.Tovább olvasom…
A szó megakadt a torkomon, mint jéggé fagyott földhözragadt gondolat. Csak néztem némán, s hihetetlennek tűnt, mi valóság volt, most elvitte egy röpke pillanat.Tovább olvasom…
Amikor Minden elveszett és nincs már remény, Mint amikor kihunyt az aprócska pislákoló fény, Egy sötét alagútban borzongok, nincs kiút, A csend rám nehezedik és körém sző borút.Tovább olvasom…
Alszik a város, ébren csak a hold van Millió szentjánosbogár éjszakai üzemmódban Kelet felől vörösen beásít a hajnal Elindul az élet méla, tompa zajjalTovább olvasom…