Titokzatos farsang

Zoltánné Györe

Maszkod mögül rám hajolt a halk éj,
szemedben csillogott a szikrázó hó.
A vágy bennem mozdult, édes, merész kéj,
s a tél hirtelen lett oly simogató.

Arcunkat rejtette színes varázs,
de szemünkben tavasz derengett már.
Egy érintésnyi tiltott találkozás,
melyben a fagy lassan olvadni jár.

Kint csengve, roppantva a kemény földet,
bent szívünk gyújtott titkos tüzet.
Nevetés űzte a dermedt hideget,
s a fagy meghátrált, mint legyőzött üzenet.

Tollak közt futott össze két pillantás,
nevetve csúszott félre a hideg.
Kabátját bontotta a varázs,
míg szemünk titkon egymásba veszett.

Kezed már kezemben volt,
ábrándos csillagok vibráltak felettem.
Álarcunk mögött merengett a Hold,
félrevonulva szemérmesen.