Mesél a csend

Csak ülök és hallgatom a csendet
Hallatszik a némán ordító fájdalom
Közben nézem kitágult, mélykék pupillád
Nem látszik benne a fájdalom

Nincsenek vég nélkül dobált mondatok
Félúton vége szakadt a dalnak
És szinte megőrjít a hangzavar
És benne a csend, ami hallgat

Most mégis jó ez a csend a zajban
Lelakatolt szájból nem folyó mondatok
Én is hallgatok, nem ordítom kínomat
Szemed tükörként láttatja: mi vagyok

Akkor megkérlek: némítsd el a csendet!!!
És lassan lehunyom fáradt szemem
Te némán elfordulsz tőlem
A csendedben hallatszik történetem

Újra ülünk egymással szemben
Melyikőnk töri meg a csendet???
Hogy felkavarjuk a néma állóvizet
A múló idő egy-egy szót még enged:
SZERETLEK SZERETLEK!

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.