A poéta

Szabó László István

Lelkemből árad a vidám dal,
szép versem nyílik a virággal.
Szívemből édes szavak nyílnak,
suttogó ajkak szerelemre hívnak.

Fáknak, embereknek, virágnak,
így születik a zene a világnak.
Furcsa versem rossz és rímtelen,
most született meg így hirtelen.

Csepűrágó, olcsó hatásvadász,
vásári mutatványos, komédiás.
Vígan vetem papírra e sorokat,
az olvasóra bízva a sorsomat.