Unod hallani? – én élni unom, nap mint nap ugyanazt cipelem magamon. Mosoly az arcon, némán hazug, szívem alatt már omlik a zug.Tovább olvasom…
A falnak is füle van A szó parázs, ha röppen, száraz nádra kap,Tovább olvasom…
A csend mögött sokszor ott a néma kiáltás, A csend mögött a vitából való kiszállás. A csend mögött sokszor íratlan szavak sírnak, A csend mögött a hangok nagy jelentőséggel bírnak.Tovább olvasom…
Szeret a szívem – erre született. Mielőtt szó lett belőlem, ő már tudta ezt a nyelvet. A szeretet volt első hangja,Tovább olvasom…
A rónaság csöndjén szikra lett az ég, A föld alól egy szótlan nép beszélt. Vaskenyér íze volt a hallgatás, s a szélben égett minden lázadás.Tovább olvasom…
A csend néha fájdalmasabb a szavaknál. Azt érzed, mennél, de közben mégis maradnál A csend mit akar? Megborul a rend. Maga körül végtelen szakadékot teremt.Tovább olvasom…
Az én hallgatásom súlya, mint egy éhező üres gyomra, kinyújtott marokkal könyörög, semmivel zuhan a porba,Tovább olvasom…
Hozzám mindig vissza-visszatérnek morfondírozni vágyó, csalfa gondolatok; önmagát emésztő, idilli emlékek.Tovább olvasom…