Holdfény

Holdöböl csillaghamu tengerében csónakázom,
hűvös szél leheletével finoman játszom.
Érzem, óvatosan végigkúszik bőrömön, lassan simogat,
majd pajkosan hajamba kócol, s sivatagi rózsákat bont.

Fehér Hold Naszály parti homokdűnéi emlékeimre hullnak,
perzsa porszemcsék ujjaim között szélmalom táncot járnak.
Testem részecskéire szórnak bársonyos homokcseppet,
hajómmal lassan révhez kötöm a halványuló emléket.

Holdfényes szigetre csendes sirályú árral gondoláztam,
hold vízesés zubogó vízcseppjeit kültakarómra tetováltam.
Neved betűit sejtjeimre csillaghamuval gravíroztam,
érzékeny lábfejemen Fehér óceán mohó hullámzása nyargal.

Milliónyi gramm ametiszt érintkezik talpamon minden taggal,
zónáimnál lehorgonyozva felgyújtod a kicsi máglyákat.
Vágtató vágyakozástól hevülten átlépünk dermedő tilalmakat,
önfeledt óhajunkra egy refrénre zendül most az univerzum.

Újra kinyílt másodvirágzású szerelmünk, rímekre írt impresszum,
holdsugárral Fény Istennővé váltam a hűs galaxisban.
Türkiz pillantásod sugarait tekintetemre bátran vonzottam,
beleremegtem ölelésedbe, halk sikollyal kértem: – velem ezt ne tedd!

Rég elveszített vad szenvedélyünk bennünk hevesen lüktetett,
szívemből elillanó bánat illatvarázsát rám szórtad.
Holdszellő fuvallatával szirmaim virágba borítottad,
szoríts magadhoz, ne engedj el – karjaid bilincseit jól lezártad.

Veled akarom átélni vörös eső záporát forró éjszakában,
beléd ájulva megsemmisülni a tomboló nyár örök évszakában.
Pillangóiddal szárnyalni Holdtenger lágy hullámverésében,
újra és újra elsüllyedni lüktető ereink csobbanó vérében.

Azonos ütemű dallam legyek dobbanó gondolatod körforgásával,
egy dimenzióra lépjünk a Napsugár és a Hold örök váltakozásával.
Földtengely lassú mozgását én benned rendszereztem,
ne karcold fel többé szívsebem – én összekötöm veled szerelmi övezetem...

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.