Érzek

Szegedi Antal

Érzek, amit érzek.
Látom, amit látok,
mégis áldozat vagyok,
mert nyitott szívvel járok.

Érzem, amit érzek.
Hallom, amit hallok,
hallom a gonoszt,
megtalál, pedig nem kívánom,
megtagadom bármi áron.

Érzem, amit érzek.
Érzem, hogy belül vérzek,
vérzik a szívem,
de ezen túl kell lépjek.

Életem, amit érzek.
Szememben fény gyúlt,
vakságom is elmúlt.
De rossz, mit látok.
A jóság kihalófélben,
a gonosz lép a helyére.
Ennek nem lesz így jó vége!

Érzem, amit érzek.
Nem kell, hogy a nap felkeljen,
hogy minden világossá váljon.
Szememről ellenzőt ledobva,
egy más utat lássak,
a gonosszal, ha kell,
szembeszálljak.

Érzem, amit érzek.
Elérnek apró rezdülések,
miket a fák, a természet
bennem ébreszt.
Szinte velük élek,
velük együtt lélegzem,
hisz a természethez térek majd vissza,
ha véget ér a földi létem.

Érzem, amit érzek.
A természet igaz,
soha nem lesz ellenségem,
Ő velem együtt él,
ha magamhoz engedem,
vele magamat, a lelkemet segítem.

Érzem, amit érzek.
Most már nem félek,
lelkem gyógyult.
A gonosz még itt ólálkodik körülöttem,
de nem engedem,
hogy rajtam uralkodjon újra!
Eltemetem a múltba!

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.

Jelentkezz be, hogy hozzászólhass a vershez!


További hasonló versek az Önismeret témájú versek közül:
2026-04-25 16:13 Kollár Kornélia💠: Magam...magam...
2026-01-20 06:55 Tasi83: Mondhatnám
2026-02-17 07:38 Tasi83: TITKOS-BESZÉD