Ha csak teheted, tegyél jót, Támogasd, kinek kell egy jó szó, Szeretet nélkül élni nem jó, Szeretettel egy élet átformálható.Tovább olvasom…
Arcodnak a ragyogása, csilingelő kacagása Őszinte az érdeklődés, csupa szív a törődés. Ez vagy te minekünk, igaz barát, akit szeretünk. Mindig csak a jót akarod, szó nélkül a melletted lévőt nem hagyod.Tovább olvasom…
A jóság a lélek mélyéből fakad, mint a föld alsó rétegeiből feltörő tiszta vizű forrás, Mely folyamatosan lemossa a felszínről a mocskot, Mit az idő és a rosszindulat hordana rá csendben, alattomosan.Tovább olvasom…
Két világ lakozik a mellkasomban, fény és árnyék fonódik össze ottan, mint a fa gyökere és lombja a magasban a jó és rossz között billeg az akarat.Tovább olvasom…
A jó talán belső mérték, amely helyén tartja magát, s kezébe vett erő fölött uralni tudja önmagát.Tovább olvasom…
Fogadd el a szenvedő hitét, tisztelve töviskoszorúját, a megfeszítés fájdalmát, a véres szögek évezredesTovább olvasom…
– Bölcs mosolyod azt súgja, te majd megmondod nekem... Hogyan kell úgy élni, hogy szép és jó legyen... – A végső bölcsességet bizony nem tudom,Tovább olvasom…
Időtlenségek néma, szoborárnya mindenkire köztörvényesen árborul, ha egyetlen kifejezhető mozdulatban ásít a száj, sugárzik a szem – könnyelmű, hangtalan szemfedőként emlékeink boldogult aranykorát igyekszünk minél valósághűbben megragadni, s a Valóságban létrehozni! Lágyan magához ölelget bennünket a Tavasz-váró madárrajzene. Csobogón futkosó, aprócska s hívogató csermelyek szent szelíd dallama megdobogtatja lüktető szíveinket! Hosszantartó távolságok is bármikor lecsökkenthetők – hála – digitális korszakunk hiperhálózatainak! Örömosztások kettős hírpendülését echózza gazdagon dobbanó szívritmusunk! Balzsamos, komorló éjszakák prófétatrónusát megérinti a bimbós, szerelmi légyott; s már nem számít, hemzsegő, nászi vágyai között csókok halhatatlan metamorfózisait vajon mikor s ki kezdhette?! – Elvesztettnek gondolt önazonossághoz már mindenki visszatalál!Tovább olvasom…