Magam...magam...

Szívesen meghívnálak egy kávéra,
Tudom, feketén szereted, Te fiatal lányka.
Ha nem mondta volna senki,
Gyönyörű vagy, mint más senki.

Sok minden van mögötted,
De még több esemény előtted.
Vértezd fel magad,
Tudom, nagyon erős vagy.

Tarts ki!
És ne hagyd, hogy eltérítsen bárki.
Szeresd, akik körülötted vannak!
Nem lesznek sajnos mindig ott, ahol Te vagy!

– Miért tetszik nekem ezeket mondani?
Ismer valahonnan, vagy miért tetszik megszólítani?
Szeretem a kávét, köszönöm...
De mi célja ennek a beszélgetésnek közöttünk?

– Édes drága lány!
Tudom, hogy mindig is magányos farkas voltál.
Mindent egyedül oldasz meg,
Még ha bele is gebedsz.

Tudom jól, hogy még nem vagy harminc.
2 év választ el és betöltöd azt is.
Ha én akkor tudtam volna, mi vár rám,
Egész más lenne a világ.

– Néni, honnan tetszik ennyi mindent tudni?
Találkoztunk már, csak nem rémlik?
Ismeri a szüleim?
Vagy szeretne nekik valamit üzenni?

– Bár megtehetném, gyermekem,
Állandóan fognám kezüket!
Téged pedig azért ismerlek,
Mert belőled lettem, nem vagyok idegen!

Te én vagyok
Én pedig Te vagyok.
Ezért szeretném elmondani,
Hogy mindvégig ki kell tartani!

Elfáradni ér, feladni soha!
Jegyezd meg, nem gyáva fából faragtak!
Légy erős, alázatos, fájdalmad pedig titkos.
Büszke leszel magadra, ha ezeket megfogadtad!

Köszönöm a kávézást, gyermekem,
Könnyebb lett a lelkem!
– Köszönöm a kávét, néni!
Jobb lesz magam időben felvértezni!

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.