Voltunk

És gyújtottál lángot szívemben.
Kihaló parázsból tűzet szítottál.
Két kezeddel kapartad elő hamu alól,
életem haldokló parazsát.

Nélküled hideg volt minden.
Eső áztatta szürke napjaim.
Hol hurrikán, hol viharok tépték
elképzelt szárnyaim.

Most itt ülünk ketten.
Szemeidben a tűzhányó
ma már csendesen pihen.
Én is csak nézlek, mint egy büszke világítótorony,
mi a tengerben áll szüntelen.

Voltunk tűz, voltunk mindent elsöprő vihar.
Most őszülő csend vagyunk,
mi a víz felett ül a tüzes naplementében,
és lassan felénk, hozzánk tart.
Minden, ami élet, mi vagyunk.

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.