Aggodalom

Halászné Magyar Márta

Halászné Magyar Márta: Aggodalom című vers illusztrációja a Múzsák Könyvtárában
Fojtogat aggodalom szoros lánca,
hiába titkolom én ezt rejteken,
tudják rólam, ez nem csak sejtelem,
ilyen vagyok, nem megyek most táncba.

Kicsik vagyunk mi emberek, parányok,
szívem aggodalmaskodni nem akar,
mégis keletkezik bennem zavar,
felborulnak bennem az arányok.

Lesem az élettani ébredést,
leplezem két, könnyekkel telt szemem,
szorongásom, de hitem is végtelen,
letapogatja lelkem a létezést.

Túl szűk, ugyanakkor túl tágas a tér,
megnyugszom, ha a remény célba ér.

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.

Jelentkezz be, hogy hozzászólhass a vershez!


További hasonló versek az Élet témájú versek közül:
2026-04-23 09:06 Rose Logan: Apró Csodák
2026-01-06 10:05 Ynela Zíléna: Jégvirág
2025-12-15 23:12 Garami Nelli: Testedzés