Aggodalom
Halászné Magyar Márta
Fojtogat aggodalom szoros lánca,
hiába titkolom én ezt rejteken,
tudják rólam, ez nem csak sejtelem,
ilyen vagyok, nem megyek most táncba.
Kicsik vagyunk mi emberek, parányok,
szívem aggodalmaskodni nem akar,
mégis keletkezik bennem zavar,
felborulnak bennem az arányok.
Lesem az élettani ébredést,
leplezem két, könnyekkel telt szemem,
szorongásom, de hitem is végtelen,
letapogatja lelkem a létezést.
Túl szűk, ugyanakkor túl tágas a tér,
megnyugszom, ha a remény célba ér.
hiába titkolom én ezt rejteken,
tudják rólam, ez nem csak sejtelem,
ilyen vagyok, nem megyek most táncba.
Kicsik vagyunk mi emberek, parányok,
szívem aggodalmaskodni nem akar,
mégis keletkezik bennem zavar,
felborulnak bennem az arányok.
Lesem az élettani ébredést,
leplezem két, könnyekkel telt szemem,
szorongásom, de hitem is végtelen,
letapogatja lelkem a létezést.
Túl szűk, ugyanakkor túl tágas a tér,
megnyugszom, ha a remény célba ér.
Hozzászólások
Még nincs hozzászólás.
Jelentkezz be, hogy hozzászólhass a vershez!
További hasonló versek az Élet témájú versek közül: