Szeretnék még
Brettnerné Ónadi Krisztina
Szeretnék még látni
Tavaszi határban kergetőző pillét,
Nyári zivatarban szivárványnak ívét,
Őszi napsütésben hullongó levelet,
Téli hóesésben hóembergyereket.
Szeretném még látni, ahogy a Hold feljő,
S vihar után kisüt a Nap, s eloszlik a felhő.
Szeretném hallani madár csicsergését,
Eső kopogását, szélnek süvítését,
Patak csobogását, béka brekegését.
Szeretnék hallani sok ismerős hangot,
S a templomba hívó, szólító harangot.
Szeretném érezni érett alma ízét,
Friss, puha kenyérét és a tiszta vízét.
Bőrömet simító szellő suhanását,
Talpam alatt mohaszőnyeg bársonypuhaságát.
Illatát érezni frissen lenyírt fűnek,
Orgonának, akácnak, s minden gyönyörűnek.
Szeretnék még lépni, jönni-menni, tenni,
Szeretnék a semmin könnyedén nevetni...
És szeretnék csak úgy... csak úgy boldog lenni.
Szeretnék sírni is..., de nagyon ne fájjon,
A könny megkönnyítsen, gyógyítómmá váljon.
Szeretnék aludni, édes álmot látni,
Virágok közt lepkeszárnyon ide-oda szállni.
Hisz álmomban megtörténhet..., s megtörténik bármi.
Szeretném még hinni, hogy csodák ébren is várnak,
És hogy lesz majd gyógyír a beteg világnak.
Hogy vannak jó emberek, kik tudnak szeretni
És a szeretetet nem kell eltemetni.
Szeretném ezt látni, hinni és érezni.
Tavaszi határban kergetőző pillét,
Nyári zivatarban szivárványnak ívét,
Őszi napsütésben hullongó levelet,
Téli hóesésben hóembergyereket.
Szeretném még látni, ahogy a Hold feljő,
S vihar után kisüt a Nap, s eloszlik a felhő.
Szeretném hallani madár csicsergését,
Eső kopogását, szélnek süvítését,
Patak csobogását, béka brekegését.
Szeretnék hallani sok ismerős hangot,
S a templomba hívó, szólító harangot.
Szeretném érezni érett alma ízét,
Friss, puha kenyérét és a tiszta vízét.
Bőrömet simító szellő suhanását,
Talpam alatt mohaszőnyeg bársonypuhaságát.
Illatát érezni frissen lenyírt fűnek,
Orgonának, akácnak, s minden gyönyörűnek.
Szeretnék még lépni, jönni-menni, tenni,
Szeretnék a semmin könnyedén nevetni...
És szeretnék csak úgy... csak úgy boldog lenni.
Szeretnék sírni is..., de nagyon ne fájjon,
A könny megkönnyítsen, gyógyítómmá váljon.
Szeretnék aludni, édes álmot látni,
Virágok közt lepkeszárnyon ide-oda szállni.
Hisz álmomban megtörténhet..., s megtörténik bármi.
Szeretném még hinni, hogy csodák ébren is várnak,
És hogy lesz majd gyógyír a beteg világnak.
Hogy vannak jó emberek, kik tudnak szeretni
És a szeretetet nem kell eltemetni.
Szeretném ezt látni, hinni és érezni.
Hozzászólások
Még nincs hozzászólás.
Jelentkezz be, hogy hozzászólhass a vershez!
További hasonló versek az Elmélkedések témájú versek közül: