Múló születésnap

Egy gyertya lángja remeg az idő peremén,
„születésnap” halk ünnep az elmúlás tengerén.
Nevetésünk még visszhangzik a falak között,
de a csend már lassan közénk költözött.

Emlékszel? Ott álltunk a világ ellen ketten,
most külön utak húznak szét bennünket csendben.
A torta édes, de íze már mást mesél,
minden évvel a barátságunk halkabban zenél.

Nem történt semmi, csak elfogyott az idő,
mint pohár alján a víz, csendben eltűnő.
És mégis, valahol még bennünk él a rég,
csendes „mi voltunk”, amit nem töröl el az ég.

Hozzászólások (1 darab)