Mennyország küszöbén
Vasasné Koszla Beáta
Forrás: Múzsák Könyvtára csoport
Mikor jó anyám útra kelt
én nem lehettem ott.
Csak a hold fénye kísérte,
s ezernyi csillag ragyogott.
A kéklő ég szőnyegére lépett,
majd visszanézett rám.
Fáradt, gyenge kezével felém intett:
Nézd, gyermekem, ahogy a hold ragyog, úgy élek lelkedben én is,
s mint ezernyi csillag beragyog!
Átsétált a hídon,
elcsendesedett a világ,
csak a Hold fénye ölelte magához,
s megfogta kezét,
csillagok között átsétált a mennyország küszöbén.
én nem lehettem ott.
Csak a hold fénye kísérte,
s ezernyi csillag ragyogott.
A kéklő ég szőnyegére lépett,
majd visszanézett rám.
Fáradt, gyenge kezével felém intett:
Nézd, gyermekem, ahogy a hold ragyog, úgy élek lelkedben én is,
s mint ezernyi csillag beragyog!
Átsétált a hídon,
elcsendesedett a világ,
csak a Hold fénye ölelte magához,
s megfogta kezét,
csillagok között átsétált a mennyország küszöbén.
Hozzászólások
Még nincs hozzászólás.
Jelentkezz be, hogy hozzászólhass a vershez!
További hasonló versek az Anya témájú versek közül: