Te voltál

Te voltál a fényes csillag,
nagymamáknak gyöngye,
Ma is érzem, mennyire fáj
a hiányod csöndje.

Két karommal átölelne
szívem és a lelkem,
Csak te voltál, aki mindig
megértett engem.

Érzem, most is velem vagy,
figyelsz rám az égből,
Lépteimet vigyázod, és
megóvsz a széltől.

Bárcsak újra rám nevetnél,
kacagnánk, mint régen,
Nagymama az unokával
együtt kéz a kézben.

Te voltál a harmónia,
egy kedves, tiszta lélek,
Emlékekben őrizgetlek
drága kincsként téged.

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.