Ananászos esernyő

Vasárnap virradóra a derűs éjszakai égboltot baljósan sötétlő felhőtenger borította be. A piacra siettem éppen.
Lazán felkaptam egy esernyőt a székről, majd pattogó léptekkel szökelltem a buszmegállóba.
Riadt tekintetemet a rémisztő feketeségbe temettem, vártam, mikor csap le ránk a zivatar, a tomboló égi háború.
Hatalmas koronáját fejem fölött tartva az ég hirtelen könnyezni kezdett, majd jéghideg cseppjei koppantak a fejem búbján.
Nyitom az ernyőmet, azután hirtelen ledermedek.
Mit keresnek ananászok a fejem felett?
Egye fene, ha már úgyis a piacra megyek, ananászos esernyőmmel egy kis ananászt is veszek...
Rímeskedve morfondíroztam magamban, miközben a busz is megérkezett.