Esnek a fehér hópelyhek, békésen szépségükkel lefednek mindent. Bár szenvedő szívemet is behavaznák, s a bánatot benne örökre betakarnák.Tovább olvasom…
Nem tudok semmit az életről. Miféle titok és talány ez? Néha rosszabb, mint a halál. Vagy talán mégsem?Tovább olvasom…
Együtt érezni a szív hangja dobban, Együtt osztozni a fájdalomban. Meghallgatni fájó lelkedet, Együtt oldani a terheket.Tovább olvasom…
Végtelen türelem átölel szüntelen, gördülő könnycsepp gurul kézfejemen, menedéket talál, meleget magának, nesztelen illan el lepkeszárnyú bánat.Tovább olvasom…
Odatartani arcod a napfénynek, esélyt adni egy új életerőnek, míg körös-körül a fák gallyaira a makacs tél zord napjairaTovább olvasom…
Vannak az életben múló szeszélyek, melyek hibás döntéseket hoznak. Rájössz a lelked mélyén, ahonnan elmentél, ott volt az otthonod, ott voltál boldog,Tovább olvasom…
Sok versikét írtam én papírra, gyakran volt szükség radírra. A gondolataim lettek megírva, becsomagoltam őket panírba.Tovább olvasom…
Bánatos vágyakozást láttok a szemedben, a lámpaoszlop veled mereng, mintha ő is várna.Tovább olvasom…