Gyilkos csend

A csend néha mélyen belém vágja kését,
csendes gyilkos ő, nem fedi fel kilétét.
Lassan marcangol szét, belülről kifelé
haladva – mintha valahol a sarokból lépteim figyelné.

A csend a legrosszabb, mi két emberrel történhet,
a szívben egyenként sorakozó töltények.
Mert a csend mindig a szívbe talál,
meghúzza a ravaszt, s aztán mindig kivár.

Lassan töri szét két ember álmát,
de a legvégén azért még benyújtja a számlát.
Tudja, hol a gyengéd, tudja, hogy tud csendben megölni,
tudja, mikor kell valakit a szakadékba lelökni.

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.