A folytatás csendje

A reggel nem volt új, mégis másként érkezett. A fény nem keresett helyet, tudta, hová tartozik. Végigsiklott a tárgyakon, mintha emlékezne rájuk.
Az utcán a város nem kezdődött el, csak folytatódott. A lépések ritmusa ismerős volt, de könnyebb. A levegő nem tartotta meg a tegnapot, mégis volt benne valami belőle.
Délután az idő nem hagyott nyomot. Nem sietett, nem állt meg. Egyszerűen csak jelen volt, mint minden más.
Este a fény nem tűnt el, csak csendesebb lett. Az árnyékok nem vették át a helyét, inkább együtt maradtak vele.
Nem volt eleje és vége.
Csak egy halk, folytatódó jelen.