Szemedbe néz, megsemmisülsz. Tekintetétől édesen megszédülsz. Elkábít, felkavar, másra gondolni sem tudsz, Tűz forrong benned, őérte lángra gyúlsz.Tovább olvasom…
A mindennapok csodáit, mint gyöngyöket, gyöngéden fűzi fel az emlékezet fonalára az elmúlás tövében topogva,Tovább olvasom…
A köd a pirkadat peremén lebeg, s a tájra csöndet húz a lomha pára. Horgol a fagy a földre deres fátylat, amíg a szél engem karöltve neszez.Tovább olvasom…