Lassan tárul az ajtó, a vágy valahol már kint jár. Fény kúszik a szemem elé, a varázslat csak rám vár.Tovább olvasom…
Ahol a hajnal lassanként kibomlik, és a fény még félve lép a fák közé, ott moccan már valami halk bizalom, egy sóhajnyi ígéret az ég felé.Tovább olvasom…
Lassan, tétován mozdul az éj, mintha tudná, hogy figyelem. A város még alszik, még álmodik, de bennem már mocorog valami:Tovább olvasom…
Szemeidben az egész Világ, s megannyi ember boldog perce, s bánata él, s mégis Te magad vagy minden,Tovább olvasom…
Hosszú út van mögöttem, Otthonból eljöttem. Vándor életet élek, Egyedül én nem félek.Tovább olvasom…
Lehullott szirommá lesz szégyen s dicsőség. Már minden egy új, eltervezett korszaknyi szárnycsapással dőlhet el, valósulhat meg. Friss levegő, depresszió-teremtette kétségbeesettTovább olvasom…
Ha elmondhatnám, amit nem lehet... Megértenéd, amit most nem értesz… Hisz a szavaimat még nem érted… De félek, mire rájössz, késő lesz…Tovább olvasom…
Egy rozsdás lakat jelzi, míly rég óta szívem rejtekében titok van elzárva. Biztonságban őrzi, de most talán rést hagyva szívemhez bejut a fény.Tovább olvasom…