Csendben nyílik az éj kapuja, hol a lélek szabadon szárnyal. Fény és árnyék tánca ringat, hív, szólít az álmok világa.Tovább olvasom…
A hó fehér ünnepet terít a tájra, fényében kisimul a messzeség. A tél ilyenkor széppé válik, mint egy kimondatlan ígéret.Tovább olvasom…
Az ég sötétjében kúszik fenn a Hold, Fénye ezüst, bennünk csendet simít, S titkot mesél, mit fény soha nem mond, így lesz Két ősi testvér, fény és félhomály,Tovább olvasom…
Míg a hajnal ölelt engem, csillagok lángoltak felettem. Álmok táncoltak az ablakon, léptem ismerte saját ritmusát.Tovább olvasom…
Csók csobban lelkemben, zászlót bontott bennem a múltam összes félelme. Kell lennie egy ablaknak,Tovább olvasom…
Nem vallásokban keresem őt, nem szavakban, nem könyvek lapjain. Szívemben él – ott, ahol néha csend van, néha bánat, de ő gyógyít –Tovább olvasom…
A nő a hajnal első fénye, beragyog mindent, a lénye, meleg ölelés egy hűvös estén, otthon, ahová mindig visszatérsz.Tovább olvasom…
Fekete-fehér az este, szürkén nyúlik el, a lámpafény hűségesen őrzi a helyet. A vasnak dőlve szívdobogva figyelem, a csendből remény nő ki vagy félelem.Tovább olvasom…