Elfogytak már az érvek, és elmúltak már az évek. Már semmitől sem félek, vagyok én csavargó lélek.Tovább olvasom…
Éj csőrében vérzik a szép hajnal, csillag hull fel, s nem lefelé zuhan, sötét világít napfényes daccal, keresve hozzád vezető utam.Tovább olvasom…
Mínusz öt... csak még egy röpke téli ötlet... Hogy a fagyba, jégbe, hóba löklek... De a tavaszi virágok lassan szárba szöknek,Tovább olvasom…
Még téblábol a hajnal, indul a nap, a készülődéstől hangos a reggel. Szokások nőttek ki az évek alatt, dolgát végzi mindenki, nem vesztegel.Tovább olvasom…
Ha ma egyenlő hosszú a nap és az éj, Igazi tavaszt bízvást remélj. Igazi tavaszt, mi meleg és fényes, Színes, szerelmes, szenvedélyes.Tovább olvasom…
Nemrég még üres volt a fészek... De végre visszatértek! Hosszú csőrű, fehér madár, Vártalak már téged.Tovább olvasom…
Messzi tájak porát hozza szárnyuk, ég és föld közt megfeszülve, hosszú útjuk minden rebbenése hazafelé tart reménykedve.Tovább olvasom…
A gólya visszatér – fehérbe öltözött remény, szárnyán ring a tegnap, s szíve a fészkében dobban. Kémények fölé hajol, mint régi, hű barát, megszólítja bennünk az otthon dallamát.Tovább olvasom…