Mínuszos madárdal

Mínusz öt... csak még egy röpke téli ötlet...
Hogy a fagyba, jégbe, hóba löklek...
De a tavaszi virágok lassan szárba szöknek,

S a madárdal búcsút int a csöndnek.

Nem számít mínusz három,
A párom, s a tavaszt várom,
És ő is vár engemet.

Jöjj, áldott kikelet!

Mínusz négy... azt se bánom,
Akkor is párom várom,
Benne magamat látom...

S vár a fióka-álom.

Mínusz kettő... de a Föld lassan ébred,
A tél nyomában a tavasz lépked,
A rügyek szívében éled...

Zölden mocorgó Élet.

Mínusz hat... azt hiszi megfagyaszt,
De az ághoz mégsem ragaszt,
Akkor is várom
- közelgő álom -
– hiszen már látom –

A víg tavaszt.

Hozzászólások (2 darab)