A nap már nemcsak fénylőn világít, kezdi éreztetni az erejét is. Fekete foltos a talajtakaró, de alatta már mocorog az élet.Tovább olvasom…
Friss ánizsszagot lehel a föld magából. Reggel van, egy februári szürke, sáros.Tovább olvasom…
Friss, zöld, hűvösen jószagú lélegzet. A napsugár most csak engem kényeztet. Átkukucskál a falombon, padra ültet. Becsukja szememet, arcomon bizserget.Tovább olvasom…
Jöjj tavasz, melegítsd Nap a földet, Ágak végén fakadjanak ki a rügyek. Madárka daloljon gyenge ágak végén, hullámzó víztükrön szalad tova a fény.Tovább olvasom…
Szomorú fűz sárga hajkoronája, Vígan mosolyog a nagyvilágra. Víztükrében látom a kék eget, Aranyhídat, szálló fellegeket.Tovább olvasom…
A hó még álmot őriz a föld tenyerén, hideg takarója lassan enged. De a csend alatt már lobban a fény, s tavasz szárnya bennünk is rezzen.Tovább olvasom…
Hó alatti kert lassan nyílik fény felé nőnap virágaTovább olvasom…
Csupa csicsergés kint az utca, Persze... tavasz van... mindenki tudja. Van még az égen néhány felhő,Tovább olvasom…