Tavaszi lélegzet

Friss, zöld, hűvösen jószagú lélegzet.
A napsugár most csak engem kényeztet.
Átkukucskál a falombon, padra ültet.
Becsukja szememet, arcomon bizserget.

Fényzuhanyként tör rám az emlékezet.
...Mikor még itt voltál velem... kéz a kézben
sétáltunk... az első nyíló ibolya, a te kék szemed.
Azt hittük, mindig ilyen egyszerű marad az élet.

De nem!
Eltűnt a napsugár, az árnyas leveleket nézem.
Bárcsak minden olyan tiszta, reményteli lenne,
mint a lelkemet átjáró, mély tavaszi lélegzet.

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.